Amikor megjelent a koronavírus Magyarországon, még márciusban, és legtöbb ember elkezdett otthonról dolgozni vagy éppen nem tud dolgozni, mert megszűnt a munkahelye, elkezdtem a klienseimért aggódni. Elkezdtem félteni őket. Gondolván, hogy nagyon nehéz lesz nekik majd egyedül ezekben a hetekben, hónapokban.
Azt kell, hogy mondjam nem minden estben van ez így. Nem minden egyedülállónak nehéz ez a helyzet. Van, akinek ez teljesen természetes, mondhatni jól érzik magukat benne, és van, aki szenved tőle. Azok az egyedülálló emberek, akik zárkózottabbak és eddig is elszigetelődve éltek, kevés vagy kevesebb emberi kapcsolattal, nekik a bezártság természetes. Bennünk nincs hiányérzet. Ők azok a magányos farkasok, akik évek óta keresek a párjukat, de nem találjak. Sokan nem is igazán keresik. Inkább keresgetik. Nem igazán találják a helyüket az emberek között, az is lehet, hogy nem is annyira szeretik őket.
Ilyen Anna is, aki most 39 éves. Egy hosszabb kapcsolata volt. Együtt is éltek, viszont ebben a kapcsolatban is szüksége volt térre. Szüksége volt olyan napokra, hétvégékre amikor a barátjától távol van. Ilyenkor teljesen egyedül volt. Akár 2-3 napon át. Ez egy együttélésben, közös lakásban eléggé nehezen megvalósítható. Főleg most. Ilyenkor megkérte a párját, hogy találjon ki valamilyen külön programot. Zoli ilyenkor a haverjainál lógott. Elfogadta, hogy Anna ilyen.
Viszont egy idő múlva elhagyta. Ezeken a „szabad hétvégéken” találkozott egy olyan lánnyal, akinek nincs szüksége ekkora térre.
Ez azért elő szokott fordulni. Talán mert érzelmileg Anna nem volt elérhető. Igazán nem lehet közel kerülni hozzá. Annának nem is voltak barátnői, barátai. Szinte csak a családjával tartotta a kapcsolatot. Velük viszont nagyon szorosan. Az embereket nem kedvelte, nem érdekelték. Amikor megkeresett és egyéni tanácsadás kért tőlem, nem értette, hogy miért nem talál párt lassan 3 éve.
Erre a kérdésre elég gyorsan megtaláltuk a választ. Arra kértem, hogy kezdje el megfigyelni a negatív gondolatait. Azzal kezdte, hogy neki nincsenek negatív gondolatai. Mosolyt csalt az arcomra, hiszem közel 11 éve éve foglalkozom egyéni tanácsadással és még nem találkoztam olyan emberrel, aki segítséget kért és ne lettek volna negatív gondolatai. Egyébként minden embernek vannak negatív gondolatai.
Azt javasoltam, hogy figyelje meg milyen gondolai vannak amikor egyedül tölt egy hétvégét és nem érzi jól magát benne, vagy nagyon várja, hogy valaki elhívja randizni és ez nem történik meg. Figyelje meg, írja le. Az első negatív gondolata ez volt: ” Egyedül vagyok.” Az ilyen gondolatok, hogy „egyedül vagyok, egyedül maradok” egy úgynevezett elutasítottság alapsémába tartoznak. A sémák gyerekkorunkban alakulnak ki és csak komoly önismerettel változtathatóak meg. Ezek a gondolatok akkor törnek ránk, amikor valami nem úgy történik ahogyan azt szeretnénk, amikor csalódunk vagy bal lábbal ébredtünk fel. Ha ezek vannak bennünk, akkor sajnos tudattalanul elzárjuk magunkat az emberek és a párkapcsolat elől. Gyerekként valószínűleg azt tanultuk meg, hogy csak önmagunkra számíthatunk, így teljesen önálló független személyként szeretünk működni. Felnőtt korban ez nagy valószínűséggel elkerülő kötődéssel jár. Ami azt jelenti, hogy tudattalanul távol tartjuk a szerelemet. Az ilyen embernek ritkán tetszik meg valaki és ha meg is tetszik, gyorsan elmúlik, nem tud elmélyülni és keresi a hibákat a partnerében. Zavarni fogja, hogy a párja nem tökéletes. Gyakran lesz kritikus vele és addig-addig ügyeskedik, amíg eléri azt, hogy ismét egyedül maradjon. Megteremtve ezzel az „egyedül vagyok” alapsémát.
Van olyan is, aki gyerekként azt tanulja meg, hogy nem szabad egyedül lenni, csak szimbiózisban jó létezni, mert az adja meg a biztonságot. Ők azok, akik most nagyon szeretik ezt a helyzetet, szenvednek tőle.
Annának azt javasoltam, hogy kezdjen el közösséget keresni. Ne zárja el magát a külvilágtól, mert nagyon nehéz lesz majd belőle kijönni. Tudatosan keressen kapcsolódási pontokat. Barátokkal, családdal, és hát itt van az intertes ismerkedés lehetősége is. Cseteljen, flörtöljön és majd egy idő múlva- ha már lehetésges- randizzon is. Persze Anna, nem szeretne csetelni. 🙂 Csak a kifogásokat keresni. Még a közösség gondolatával is barátkozik.
„Timi, én jól elvagyok. Már megszoktam, hogy évek óta egyedül élek. Jól elvagyok a kis világomban. Ezt a helyzetet nekem találták ki.” mondta Anna
Csakhogy mi emberek arra is születtünk, hogy fejlődjünk, hogy meghaladjunk dolgokat e földi létben. Az, hogy valaki elszigetelődik az egy sebzettség. Nem egy természetes állapot. Ezért ez a helyzet is egy óriási lehetőség arra, hogy változz, hogy fejlődj. A változást elérhetjük belső hatásra, önismerettel és külső kényszer hatására is. Most a külső kényszer óriási, muszáj lesz változni az emberiségnek valamilyen irányba. Az egy személyes döntés, hogy merre fogunk változni, vagy egyáltalán fogunk-e. Azok az emberek, akik önismerettel foglalkoznak, nekik most sokkal könnyebb. Látom a kliesneimen. Érzem önmagamon. Azon ahogyan megélem, megéljük ezt a helyzetet. Nagyon boldog vagyok, hogy végre azonnal érezhető hatása van az önismeretnek!
Ha a hiányban élsz, ha most nagyon hiányzik valaki, akkor is egy óriási lehetőséget kapsz arra, hogy ezzel is majd szembe nézz. Persze a legfontosabb, hogy kezeld az ezzel járó érzelmeidet. Egyedül koronavírus idején, hiányban talán most sokkal nehezebb. Kérj segítséget!
Főleg nőként lehet nehezebb, hiszen a nő életútja a család, mi nők sokkal jobban tudunk szenvedni egyedül, mint a férfiak. A férfi életútja a hatalom és siker. Ezért őket nem szokta annyira megvisleni, ha átmenetileg egyedül élnek. Igen, átmenetileg. Mi nők gyakrabban élünk évekig egyedül, a férfiak ritkábban.
Most arra kérlek, hogy mihamarabb lépj az önismeret útjára. Változz, fejlődj. És kérj hozzá segítséget!
Csatlakozz Tudatos Nők Klubjába. nőként, keres közösséget.
Nézd meg ingyenes videóimat, tudd meg mi tart tudattalanul is távol a szerelemtől. Katt ide: ‹‹‹‹‹
