Hány olyan vitában volt már részed életed során, ahol az volt a gond, hogy a másik miért mondott vagy épp nem mondott valamit, miért úgy mondta, mikor mondta stb.? És az ismerős, amikor a probléma felvetése után egy perccel már arról folyik a vita, hogy a másik miért vágott olyan arcot közben, miért olyan gúnyosan mondta, miért emelte fel a hangját stb.? Teljesen eltörpül az eredeti probléma, már teljesen másról van szó és csak úgy repkednek a „Te mindig…” és a „Te soha…” kezdetű mondatok. Így lehet egy pillanat alatt eljutni a „Betetted a mosást?” kérdéstől az „Én semmit nem számítok neked, nem is tudom miért vagyunk még mindig együtt” típusú súlyos kijelentésekig.
De van egy jó hírem! A kommunikáció igenis tanulható! Jó néhány olyan egyszerű technika létezik, amire ha odafigyeltek, nagyon hamar már tudattalanul is fogjátok tudni alkalmazni és számos vitát meg tudtok így előzni. Persze az a legjobb, ha a pár mindkét tagja nyitott a változásra, de hidd el, egyedül is sokat tudsz javítani a köztetek lévő kommunikáció minőségén.
Ne tartsd magadban!
Érdemes mindig időben jelezni a másik felé, ha valami bánt téged, akár a kapcsolat elején is, mert sokkal könnyebb reagálni az igényekre az elején, mint amikor már azt vágod a másik fejéhez, hogy „Téged soha nem érdekel, hogy…”. Add meg az esélyt a másiknak a változtatásra, ne tartsd magadban a problémákat, senki sem gondolatolvasó. Felesleges játszmázni és némán duzzogni napokon át. Lehet, hogy a másiknak fogalma sem lesz róla, hogy mi a bajod, miközben ha normálisan megfogalmaznád neki, simán meg tudnátok beszélni.
Én-üzenetek vádaskodás helyett
„Már megint a tévét bámulod, ahelyett, hogy együtt lennénk!” – hangzik el a mondat háztartások ezreiben esténként. Jó eséllyel a tévézők fele nem is válaszol erre a számonkérésre, a másik fele pedig visszaszól valami csípőset. És már robban is a bomba, kezdődnek a beszólások, indul a játszma. Figyelj csak, hogy mennyivel másképp hangzik így ez a mondat: „Úgy örülnék, ha mellém bújnál az ágyban és beszélgetnénk, olyan jó lenne kicsit együtt lenni!” Vagy miért ne mondhatnád ahelyett, hogy „Te sosem pakolod ki a mosogatógépet!”, azt, hogy „Ma rémesen hosszú napom volt, olyan jó lenne, ha kipakolnád a mosogatógépet, annyira jól esne!”.
Ne általánosíts!
Koncentrálj mindig az adott helyzetre, az esetek többségében ugyanis teljesen felesleges a másikat általánosságban minősíteni. Kerüld a soha, mindig, állandóan stb. szavakat, mert ezzel garantáltan csak felbőszíted a partneredet és pillanatokon belül eltértek a tárgytól.
Dicséret vs. kritika
Egyik nap figyeld meg, hogy hány kedvességet és hány kritikát fogalmazol meg a másik felé. Sokan csak a tudatos odafigyelésnél döbbennek rá, hogy bizony igencsak kileng az a mérleg… Olyan nincs, hogy valaki mindent rosszul csinál, de még ha esetleg úgy is van, akkor is borzasztó azt hallgatni naphosszat, hogy ő mindent elront. Próbálj inkább én-üzeneteket küldeni a másik felé és közben súlyozni, hogy vajon valóban érdemes -e szóvá tenni azt a dolgot vagy sem.
