A szerelem az egyik legjobb dolog a világon. Azt hiszem, ha valaki nem tudja átélni a szerelmet – mert van ilyen- , lemarad az egyik legfantasztikusabb érzésről e földi létben. Ilyenkor szárnyalunk, ábrándozunk, energikusabbak és örömteliek vagyunk. Úgy érzezzük egyek vagyunk vele, az Igazival, mindennel és mindenkivel, legszívesebben az egész Univerzumot a keblünkre ölelnénk. Ez az érzés, amit nem szabad nem megtapasztalni!
De vajon mi mozgatja a romantikus vonzalmat? Mitől alakul ki? A kutatókat is nagyon izgatja a kérdés: Vajon mitől leszünk szerelmesek?
Egyes biológusok szerint a párválasztásnak van egy bio-logikája. A szerelem ezen tág, evolúciós értelmezése szerint ösztönösen olyan társat választunk, aki majd gondoskodni fog a faj fennmaradásáról. Ezek alapján a férfiak ösztönösen fiatal, hibátlan börű, ragyogó szemű, rózsás arcú, csodás alakú nőket választanak. Olyan fiatal nőket, akik majd egészséges utódokat szülnek.
Ha arra gondolok, hogy a férfiak leginkább külső alapján választanak, akkor ebben van némi igazság! 🙂 Csak azt nem értem, hogy egyes férfiakban a kor előrehaladtával ez miért nem változik meg? Vajon 60 évesen miért még a fiatal, 20-30 év közötti nőket hajtják? A fajfenntartásra már 60 évesen nem igazán lehet hivatkozni….
A nők viszont ezen logika alapján olyan férfiakat keresnek, akik olyan “alfa-hímek”. Olyanok, akik képesek arra, hogy uralkodjanak más hímek fölött és nagyobb részt hoznak majd haza a zsákmányból. A alfa-hím dominanciája biztosítja a család fennmaradását.
Gyere el a Gyermekkorunk hatása a párkapcsolatunkra? című előadásomra!
A mai alfa-hímek a “rossz fiúk”. A nagy dumás, a jéghátán is megélő, szívtipró típusú férfiak. Egyes nők imádják őket. Vagyis a fiatal nők. A bölcs és érett nők pedig elsétálnak. A rossz fiúk mellett egy nagy szívás az élet…..
A minap is egy kliensem a randevúpartnerére „panaszkodott”. Nagyon rendes, megbízható, az a típus, aki hív, keres, aki valóban szeretne egy kapcsolatot.
“Nem izgat nagyon Timi, nem elég “rossz fiús””. Vallotta be nekem.
“ Elérhető, igaz?” kérdeztem tőle.
“Igen, elérhető.”- mondta Niki.
Az elérhetetlen pasi a fájdalom útja, amelynek mély gyökerei vannak.
A szociológusok szerint a párválasztás “csereelméletre” alapozódik. Ezen elmélet szerint valamennyien olyan part választunk magunknak, aki többé-kevésbé egyenrangúak velünk. Megfigyeljük egymás fizikai megjelenését, anyagi helyzetét, társadalmi rangját, különféle személyiségjegyeket, úgymond pontozzuk egymást, nézve az egész személyt. Ha megegyeznek a pontszámok, elindul a licit a szerelemért. 🙂
A “szerepelmélet” további dimenziója szerint azt figyeljük, hogy a potenciális személy mennyire növeli az önbecsülésünket. Valamennyien árlarcot viselünk, szerepet játszunk, amikor párt választunk. Egy olyan arcunkat mutatjuk amely hívogató a másik ember számára. A szerepelmélet azt sugallja, hogy olyan part választunk magunknak, aki majd megerősíti ezt az önmagunkról kialakított képet. A kulcskérdés: “ Mi történik az én tudatommal, ha ezzel az emberrel látnak együtt?”
Ezen három elmélet mellett ott van még egy negyedik is. Ez pedig a pszichológusok véleménye, illetve gyakorlati tapasztalata. Ma már agyi kutatásokkal és neurológiai vizsgálatokkal alátámasztva.
A pszichológósuk szerint a párválasztásunkat a tudattalunk befolyásolja. A tudattalanunk pedig a gyerekkorunkban kialakult sémák szerint választ.
Harville Hendrix Amerika egyik legnevesebb pszichoterapeutája több ezer párt vizsgált meg. Ezek alapján bátran jelentette ki, hogy a legtöbb ember választásában szoros összefüggés mutatkozik a partnerek és a szülők között, és leginkább a negatív vonások fedték egymást. Ennek oka, hogy a társkeresést, az rövidlátó agykérgünk befolyásolja a limbikus rendszerünkkel együtt. Agyunk megpróbálja újrateremteni neveltetésünk körülményeit, hogy kijavítsa azokat. Igyekszik megismételni azokat a körülményeket, amelyeket oly jól ismer a gyerekkorunkból, egyetlen cél érdekében, az pedig a gyógyulás. Ezért a párkapcsolat óriási lehetőség a fejlődésre, hogy végre pontot tehess a gyermekkorod végére!