Ha Te magad már voltál valaha megszállottan egy férfi rabja akkor tudod milyen érzés, amikor rápörögsz egy emberre. Amikor a gondolataid megszállottan körülötte cikáznak, pedig még alig ismered. Vagy egy párkapcsolatban a munka és minden más elé helyed, állandóan azon rágódsz mit tett vagy nem tett. Mivel bizonyítja azt, hogy kellesz-e neki vagy sem. Ha valaha érzetél már így, akkor tudod miről beszélek. Azt is tudod, hogy ez nem szerelem, hanem félelem.
Azok, akik megszállottan szeretnek, sok mindentől rettegnek: egyedül lenni, hogy nem szeretetre méltóak, vagy nem értékesek. Kétségbeesett reményben ragaszkodnak a megszállottuk tárgyához abban a reményben, hogy majd Ő megszabadítja őket a félelmeiktől és a szenvedéstől.
Csak ez nem így szokott történni. A szerelem nem szabadít fel a félelem alól, hanem inkább felerősíti azt. Életed már ez vezeti. Azt reméled, hogy a szerelmedérd cserébe szerelmet kapsz majd. Amikor látod, hogy nem kapod vissza azt a törődést, gondoskodást amire oly nagyon vágysz még jobban fogsz igyekezni: még jobban próbálkozol, még jobban fogsz szeretni és ez által még jobban szenvedni.
Amikor így viselkedsz, akkor a férfit, akit szeretnél megtartani inkább elűzöd magadtól….És lehet, hogy kilép a jól indult kapcsolatból, de az is lehet, hogy több hónapos, éves kapcsolatból.
Gyere el a Miért tűnt el? című előadásomra!
Ez a rögeszmés szeretés leginkább a nőkre jellemző. A férfiak nem igazán szoktak ügyet csinálni abból, ha egy nő eltűnik. egy hosszú kapcsolat persze nekik is nagyon tud fájni, de egy indulóból nem igazán csinálnak ügyet. Még akkor is ha savanyú volt a gyermekkora nem lesz betege egy nőnek. Kulturális és biológiai okok összejátszása folytán a férfiak önmagukkal szemben védelmező magatartást vesznek fel s a fájdalom ellen inkább külsődleges, kevésbe személyes jellegű megoldásokat keresnek: munkába menekülnek, sportolnak, hobbiknak hódolnak. Mi nők ugyanakkor szintén kulturális és biológiai és lelki okokból kifolyólag inkább egy kapcsolat megszállottja lesz- s talán leginkább lelkileg sérült, érzelmileg elérhetetlen férfiak rabjává válik.
Az élet iróniája, hogy mi nők különleges együtérzéssel nézünk és válaszolunk mások fájdalmára, amíg a sajátunk iránt vakok maradunk.Sokszor a fájdalom vakít el bennünket. Ennek pedig súlyos ára van….
Niki megszállottá vált egy olyan férfitól, akivel csak pár hónapja találkoztak. Már a második randevún felajánlotta, hogy menjen fel hozzá. Mindenben a kedvébe járt. Úgy bánt vele, mintha Robi főnyeremény lett volna a számára. Pedig még nem is ismerte. Leste a telefonját, hogy mikor üzen neki. Ellenőrizte mikor online a Facebookon, mikor volt utoljára elérhető viberen. Nem tudta kivárni, hogy Robi keresse. Nagyon sokszor megelőzte őt mondván, hogy már nagyon hiányzott neki. Átvette az írányitást. Egy nőnek nem az a dolga, hogy irányítson. A nőies energia befogad, nem pedig vadászik. Robi 3 hónap után úgy letűnt az életéből, hogy letiltotta minden felületen. Azt mondta Nikinek, hogy úgy érzi szinte üldözi őt.
Amikor Nikivel találkozta, pár hónappal ezelőtt, darabokra tört szívével csak annyit kért tőlem: „Timi, segíts, mert tudom, hogy valamit nem jól csinálok. Szeretnék kigyógyulni ebből a rögeszmés pasi őrületből. Úgy döntött az önismeretet és a gyógyulást választja, a szenvedés helyett. Azt hiszem a legjobb döntés, amit hozhatott ebben a helyzetben.
Ha Te is rálépsz a gyógyulás útjára, akkor nem leszel többé olyan nő, aki annyira szeret, hogy az már fáj, hanem olyan nővé válsz, aki eléggé szereti saját magát ahhoz, hogy kizárja az életéből ezt a fájdalmat! Többé nem lesz köddé váló pasi az életedben! Nem fog csak úgy kilépni, mert értékeli azt, hogy szeretetre méltó vagy! 🙂
Gyere el a Miért tűnt el? című előadásomra és elmondom hogyan éred el, hogy többé ne váljon köddé az az férfi, akire talán mindig is vártál! Ne szenvedj többé a szerelemtől! Katt ide >>>
