A legtöbb ember úgy tekint a párkapcsolatára, mint valami dobozra. Választunk, majd bemászunk a dobozba. A társunkat csak akkor vesszük alaposan szemügyre amikor már berendeztük a dobozt. Ha tetszik maradunk, ha nem, akkor megyünk tovább. A párkapcsolatot/házasságot változatlan és változtathatatlan dolognak tekintjük. A párkapcsolatot működését pedig attól tesszük függővé, hogy milyen partnert vagyunk képesek magunkhoz vonzani.

Ha úgy érezzük rosszul választottunk szakítunk/válunk. Ez viszont rengeteg fájdalommal jár. A rossz választás mögött a pszichológia szerint egy gyermekkori sérülés, egy szülői minta húzódik. Amikor a gyermekkori sérülésekre gondolunk sokaknak egy nagyon nehéz gyerekkor jut az eszükbe. Olyan gyerekkor, ahol bántalmazás, alkoholizmus vagy éppen válás volt. Óriási traumákra gondolunk. Pedig ez nem így van. Sokszor az olyan családokban sérülnek a leginkább a gyerekek, ahol nem is gondolnád. Ilyen például a rejtetten nárcisztikus család, ahol kívülről minden nagyszerűnek látszik, de benne élni már nem annyira mókás. Hiszen a gyengédség, a figyelem már kevésbé van jelen a gyerekek életében. Nehéz egy olyan apa mellett felnőni, aki csak akkor szeret, ha ötöst hoz haza a gyerek.  Így a gyermekben az rögzül, hogy ahhoz, hogy szeressenek, teljesítenem kell, méghozzá nagyon jól.

Sokaknak nehezükre esik elfogadni azt a gondolatot, hogy a gyerekkorunk kihat a párkapcsolatunkra. Azt még nehezebb elfogadni, hogy tudattalanul a szüleinket keressük a partnerünkben. Vagyis a tulajdonságait. Keressük a jót és a rosszat is.Különösen a rosszat.

Gyere el a Gyermekkorunk hatása a párkapcsolatunkra? című előadásomra! 

Nóri apukája nagyon szigorú volt. Nem tudta kimutatni az érzéseit, a hangjával parancsolt magának tekintélyt. Nóri úgy nőtt fel, abban a hitben, egészen 28 éves koráig, hogy őt bizony nem szereti az apja. Kislányként annyira vágyott rá, hogy az apja szeretgesse, hogy figyeljen rá, hogy ő lehessen apja kis hercegnője, de sajnos hiába. Nóri apja erre nem volt képes. Nem volt képes megadni azt amire egy lánygyermek vágyott. Nem azért, mert rossz ember volt. Nem volt az, csak szigorú, félelmetes és hideg. Nóri úgy nőtt fel,  hogy az első férfi az életében nem szereti őt. Pedig ez nem így volt, de mivel rideg-tartás volt az apja részéről ő ezt így kódolta le. Kognitív egy gyerek nem tudja értelmezni az okokat. Erre gyerekként nem vagyunk képesek.

Kutatások szerint az agyunk számos információt rejt még azokból az időkből is, amire nem is emlékezünk. Az agyunk az eltemetett információk mérhetetlen tárháza. Az élmények viszont nem egyforma intenzitással rögzülnek. A legélénkebben azok a benyomások rögzülnek, amelyek kiskorunkban a szüleikről/gondviselőinkről rögzült bennünk. Legmélyebben pedig az információk rögzültek, amelyek a legnagyobb sebeket okozták. Sajnos ezeket a sebeket keressük a partnerünkben, mondja Herville Hendrix Amerika leghíresebb párkapcsolati terapeutája. Herville alkotta meg az imágó fogalmát. Az imágó vagyis a képmás az a kép, amit a szüleinkről alkotunk egészen a születésünktől fogva, továbbá  a saját személyiségünk elfojtott részeit is pótolja. Ezt használjuk mankóként a párválasztásban.

Nóri imágója egy elutasító, érzelmileg elérhetetlen férfi volt, aki egyébként bizonyos esetekben nőies megnyilvánulásai vannak. Ez Nóri saját megtagadott nőies részét tükrözte vissza. Nóri rendszerint érzelmileg elérhetetlen férfiak oldalán találta magát. Szinte úgy érezte, mintha a gyermekkorában lenne csak  éppen felnőttként. Ott van egy férfi mellette, akihez érzelmileg nem lehet közel kerülni. Iszonyatosan szenvedett. Egyik dráma a másik után….

Iszonyatosan fájó amikor fülig szerelmes vagy valakibe, szeretnél kapcsolódni, de falakba ütközöl. Érzed, hogy ehhez az emberhez soha, de soha nem kerülhetsz igazán közel, mert érzelmileg elérhetetlen.

Nem teszünk mást, mint olyasvalakit keresünk, aki a bennünket felnevelő emberek uralkodó személyiségjegyeivel rendelkezik. Agyunk egy része gyermekkorunk környezetét igyekszik újrateremteni. Kényszerítő szükségét érzi annak, hogy a régi, gyermekkori sérüléseink begyógyuljanak. Nem azért szeretünk bele a társunkba, mert jóképű/gyönyörű, hanem mert az agyunk összetéveszti a szüleinkkel. Úgy érzi végre megtalálta az ideális jelöltet, aki képes kárpótolni a gyermekkorban elszenvedett lelki és érzelmi sérülésekért.

Nórinak két lehetőséget vázoltam fel: vagy marad és dolgozik magán vagy keres tovább. Valószínűleg a következő férfi is valamennyire hasonlítani fog az apukájára. Nóri maradt. Ma boldog párkapcsolatban élnek. Ehhez kellett egy felismerés, és egy döntés. Ők a tudatos párkapcsolatot választották. Először Nóri, majd a párja is csatlakozott ahhoz a belső munkához, ami közelebb vitte egymáshoz őket.

Gyere el a Gyermekkorunk hatása a párkapcsolatunkra című előadásomra és elmondom az imágó fogalmát és megoldást, ami a tudatos kapcsolódást teszi lehetővé! Katt ide >>>